::2009. március 03. - 19. "Tudom, hogy minden szép ami természetes..."::
Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot ami folyton sodródott. Varázslatos volt mindent, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként, fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat. Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim... Azonban leginkább az volt  szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m). Láttam már pár patakot, folyót... szép Székelyföldön...s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is... de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy "Szováta vize"... ott fogtam ki az első halakat kézzel, bottal, hálóval... ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak. Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot. Egy ókori görög költő szerint (Anakreón) "az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget"... a magyar lányokkal lehetett a legkegyesebb... mert az Ő szépségük máshoz nem igen fogható! Láttam már pár nemzet lányait, s nem firtatom egyiknek sem szépségét, hiszen mondják is... "minden szép ami természetes"... de a magyar lányok tényleg a legszebbek a világon! Úgy gondolom, a szépséget közvetlenül a környezetünk határozza meg amiben élünk... s hogy értsd -mire gondolok- azért a legszebbek a mi lányaink, mert a mi hazánk is a legszebb a világon. Lehet, elfogult vagyok... kicsit... talán nagyon is, de pár fokkal jobban szeretem az otthonit mindennél! Ha nem így lenne, nem akarnék hazamenni, megelégednék más patakokkal, más hegyekkel, más levegővel, s más lányokkal is... s más nyelven próbálnám dicsérni mások szépségét... ó nem, ez egy rossz álom lenne... nekem az otthoni kell, mert nekem annál semmi sem szebb a világon. Azok a szemek úgy csillognak, mint a patak, s a testek oly kacéran mozognak, mint az ügyes kis halak... ha be is hunyom szemeim, a te képed -te szépség- mégis bennem marad! Maradok továbbra is őszinte magamhoz, nemhiába dicsérem a napot ...

::2009. február 25. - március 02. "No esperes peras del olmo - "::
Figyelem már egy ideje a környezetem, tájanként változik minden. Más színe van a földnek, más virága, termése van minden fának, és az emberek -igen- azok is más vonásokat viselnek. Amikor '89-ben kitört a forradalom, és a hírekben azt hallottuk, hogy a nép közé lőttek, -valósággal mondom- de az ég lilás, vöröses volt. Tele volt dühvel, feszültséggel és szinte forrt, izzott. Csak néztük az eget, mely a Restád tető fölé emelkedett, és vártunk nyugodtan -a változást- mert mást nem igazán tehettünk, én főleg nem gyerekként. Megtanultam, hogy mindig akadnak olyanok, akik várnak, és olyanok akik tesznek...így is lehetne csoportosítani az embereket. Elteltek évek, láttam sok új vidéket, -néha el sem hiszem- és feltűnt, hogy van ami mindenhol egyforma. A gyerekek kacagása...a szegénységet sújtó nyomor, és az öregek ráncai -azok különösen- minden ember egyformán hajlik meg, s a ráncok is egyformán ülnek ki az arcokra...bennük az egész élet -öröm, bánat, szenvedés, boldogság, nélkülözés...minden. És a tekintetek...mind tapasztalatot, valamiféle békét, és elmúlást sugároznak -no meg- csendet. Kezdem néha azt hinni -sok sok év után-, hogy egyszer bizony az én hátam is meghajlik, mint a fenyő Isten előtt... -és nem tudom, mit tanácsolhatnék a fiataloknak... még nem tudom- Tanultam egy új közmondást. Fent láthatod. Annyit tesz, ne várj körtét a tölgyfától... talán ezt mondom majd... Az élet számtalan helyzetet hordoz magában, és néha-néha belecseppenünk... s ilyenkor vagy elfogadjuk az olyannak, amilyen, vagy várjuk a körtét -otthon- a sült galambot. Azt hiszem, új szakasz kezdődik az életemben, ha megint otthon leszek. Gyereket szeretnék, persze előbb áldott állapotban magam mellett tudni a "kis" párom -mint- feleség, s mint leendő édesanya. Jó férj leszek, jó apa, társ. Ferenc József nem hagyja el többé Sissi-jét -ha mennie kell- viszi magával... És gyerekeket, kacagást akarok, rosszaságokat, góbé tekinteteket, meggypiros ajkakat, „táncikálós” lábakat... és nyugalmat...olyat, amit csak az utóbbi hónapokban éreztem... -békét s szerelmet-. Nem lenne boldog egy perc sem az életemben, ha nem így alakulna. Vajon fiú, vagy lány lesz az első tündér?

::2009. január 27. - február 24. "nagyvilág"::
Nagyapám -Isten nyugtassa- arra a hírre, hogy az első ember a holdra lépett, az égre mutatott, és azt mondta a gyerekeinek, hogy "olyan messze? ...az lehetetlen"! Pedig nem olyan ember volt, aki a falujában élte le az életét, hiszen láthatta például a nagy Szovjetuniót, dolgozott is nekik ingyen, építette a szocializmust, mégis lopnia kellett az ételt, hogy éhen ne haljanak bajtársaival...szóval... látott sokat a nagyvilágból... de a hold s az óceán számára nem létezett! Mondhattak neki bármit...15 év elteltével, még nekem is azt mondta "az nem lehet"... nos pedig sokan mondhatnak el sok mindent a szép nagy földünkről...sokan akik látták már "Britanniát", vagy az Ibériai-félszigetet, Afrikát, Amerikát, Ausztráliát... És sokan vannak olyanok, akik az életüket néhány négyzetméteren élték/élik le...a saját országuk fővárosát sem ismerve, vagy a néhány kilométerrel odébb lévő falut... -mert jó úgy nekik- ... mert ilyen emberek, meg vannak elégedve -vagy- belenyugodnak a sorsukba. Elmondom, mi hajt...mikor már tudtam járni -bár egy évesen még ülni sem tudtam a nagy fejem miatt- felmásztam a szekrény legmagasabb polcához is, kinyitottam a fiokokat, kerestem, kutattam, érdekelt az új...és ez nem változott. Normális dolog keresni, mert attól fejlődik az ember, minél többet látsz, tudsz, tapasztalsz, annál több vagy, így juthatsz el arra a szintre, hogy tudod mi vagy, mi illik hozzád, mire van szükséged -gondolok itt- akár arra is, hogy megtalálod egy lányban azt a világot, ami közel tökéletes neked... -vagy- ha lány vagy, akkor egy fiúban találod meg... normális esetben! Néha persze, ha már megtaláltál egy társat, nehéz elhagyni néhány napra is... "nemhogy" hetekre. Ám ilyenkor arra gondolok, amit egyszer régen olvastam, hogy a távolság erősíti a szerelmet... ilyenkor érti meg az ember a benne lévő érzéseket -miközben- hihetetlen, új, csodás dolgokat lát ... valahogy kompenzálódik a hiányból fakadó fájdalom... -most így vagyok én is. Van az a film... -tudjátok- a Sissi, kit a magyarok királynéjának neveznek...nem is olyan régen láttam... van egy időszak, amikor távol van Sissi férjétől, szerelmétől...és aztán újra találkoznak...és csodás nekik együtt. Mindenki meg kell találja a maga Sissi-jét, vagy a maga Ferenc Józsefét, mert társas lények vagyunk, mert nem jó egyedül... idő van...a szerencsésebbek már 27 évesen megtalálhatják a maguk társát, vagy akár hamarabb... talán később. Az én Sissim -nos- tényleg Szisszi :) És van óceán... én láttam... majd a másvilágon elmesélem a nagyapámnak, és azt is, hogy Dublinban is csiripelnek reggelente a verebek, és Madridban...nos ott is eldobják a csikket...

::2009. január 15. - 26. "Osztályképek"::
Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi, minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézi... -csodálkozunk- ...a múlt, elmúlt. Aztán azt hiszed, hogy amiben vagy "na az-az örök" ...aztán az is múlt lesz ...körforgás...csak a teremtő örök. Annyi osztályképet láttam... mindegyik színes mikor készül... s mindegyik elfeketedik idővel... emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek...kicsit olyan mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik. Az első osztályképem "tán" 1990-ből van...olyan kicsi voltam -ha azt nézem, hogy 6 évre rá kemény döntést hoztam, s hazaszöktem. Hónapokig gyűjtöttem a pénzt, az utolsó fillér is arany volt nekem... mindegy egyes apró, egy-egy ki nem mondott ima. Éppen '96-ban -akkor kezdődött minden- akkor január végén a legelső Vásárhelyi buszon jegyet vettem a Népstadionban... s ültem türelmesen... vártam az indulást. Ceglédig ismertem már az utat... pár hónappal előtte gyalog is megtettem egy szép nap, de elfogyott az összes élelmem s visszafordultam... Budapest nem engedett könnyen...de a láncát ledobtam...Istenem, hány ember veszi önként magára ezen láncokat...s más láncokat is...csak mert gyávák vagyunk... Vajon... nézed a régi képen a többiek között magadat. Milyen terveid voltak akkor... s mi lett? Mit gondoltál akkor az életről... -vagy- de jó volt akkor Istenem, semmi gondom nem volt... Emlékek...fura....ha minden nap készülne egy ilyen osztálykép vagy valamiféle csoportkép s naponta nézegetnéd őket ... látnád, mint változik a környezeted s te magad is ... kis lépésekben... mert az élet kis lépésekből áll... mint mikor lapozol egyet a könyvben, mint mikor először fogod meg valaki kezét, mint mikor találkozik a tekintet, és megelőz ezer fölösleges szót... és helyettesít számtalan érzést, mit szavakba foglalva úgy sem mondhatnánk ki. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, nem is kell tudnunk... de éreznünk kell, milyen napokat élünk meg. Nem éjfélkor érzi az ember a különbséget -tegnap és  ma között- ...nem is délben...

::2009. Január 01. - 14. "Murok ország"::
Mikor még a csodás hegyek aljában éltem, minden más volt...más évet írtunk, és más volt a tél. Hideg, de olyan hideg amire már évek óta vágyom. És a nap...az is másként ragyog...de még a hóemberek is másként mosolyognak...igaz a sárgarépa is más otthon "Murok országban" ...és a kavicsok...azokat az egy Isten saját kezével formálta -ott minden varázslatosabb! Annyiszor kérdezem meg magamtól, hogy vajon hova tűntek azok a telek? Persze lehet, hogy a nagyvárosokban azért nincs hó, mert mindenki fűti az utcákat ... s a várost télen is melegség lepi be... nem hó, s nem is "olyan" melegség. Az is lehet, hogy ez a globális felmelegedés az oka mindennek...és ha igen...akkor jót kacagok magamban, mert azok akik mindenünkből ki akarnak forgatni azok visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el...még csak nem is szélmalom harcot...végül...hűtlenek leszünk a természethez -mi jó társ volt eddig- s ő elhagy...magunkra maradunk...egedül meg az ember -túl azon, hogy semmit nem ér- semmit túl nem él. Hátha egyszer elkezdődik minden elölről...s a bölcs természet kiküszöbölve az eddigi hibákat, egy új és csodásabb világot alkot a "fennvaló" jóváhagyásával. Remélem lesznek majd újra szép telek, s nem lesz az eső ónos, nem januárban virágzik majd a hóvirág, s februárban nem árulnak majd picust (barka). Remélem nem lesznek irigyek az emberek, s nem akarják majd a másét erőszakkal elvenni...s remélem a gyengéket felkarolják majd, nem a bagoly kiabálja majd mindenkire, hogy nagyfejű. Nos...most akkor azt is elárulom, hogy a 4x4x4-es rubikot is ki tudom rakni...lassan jöhet az 5x5x5-ös. És aztán? Vajon mibe öljem bele az agyam? Néha azt hiszem öregszem...legutóbb mikor a vesém fájt s a korházban türelmesen vártam... megfeledkeztem a propoliszról, virágporról, mézről -s bár ezekkel 100 évig is élhetsz- lehet annyit most (itt és így) nem is akarnék... csak egészség legyen... csak egészség s igazság.

::2008. december 07. - 30. "álmok"::
Álmomban -éjjel- mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam...aztán más hely/idő ... valakik késsel megvágták a nyakam...nagyon fájt, vérzett...az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam... Minden ebből a -kis- fájdalomból fakadt...mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz...így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly. Félek nem tudom becsülni azt amim van, amiben vagyok, ami történik...kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust amiben élek...hogy több tíz liter -iható- vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát mit óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél. Én azért...nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén...nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik...nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...de könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel...félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva -úgy- hogy tank nyomja el otthonom/házam a fejem felett... Istenem. Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára...s a nélkülözőnek -kik arra érdemesek- nem tudok segítségükre lenni...utálom magam, mert nem merek második sem lenni -nehogy- első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlennek látom... Pedig van értelme...mindennek, mindenhol, mindenkor. Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél -tavaszt- öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek az nem vezet sehova. Nos...az álmomból: VÉR - Szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam.
 ::2008. november 13. - december 06. "szabadság-éhség"::
Nem tartom helyesnek, hogy egyes emberek az utcán is esznek. Néha elnézem, mint falatoznak, próbálják nem leenni ruháikat -csak a földet. Amikor az emberek éhesek, akkor hasonlítanak leginkább az állatokhoz...elképesztően meg tudnak változni...türelmetlenek, önzőek, csak egyetlen egy gondolat hajtja őket, hogy mielőbb ehessenek...ezért mondom, sokan a szívüket is a gyomrukban hordják...és...sokaknak a gyomruk a szívüket is megemésztette... ezért mikor az utcán esztek jusson eszetekbe, hogy vannak olyanok is körülöttünk, akiknek ritkán adatik meg az, hogy egyenek...láttam már én is másokat enni mellettem, amikor én azt nem tehettem meg...
Azt mondom, tiszteld meg az ételt s minden falatot ... enni csak méltósággal, hálával, alázattal!
... szabadság... ebből van a legtöbb körülöttünk, és mégis...ebből fogy a legkevesebb, pedig feledteti az éhséget, a szolgaság érzését, mindent... mondhatnánk önzővé tesz... mégis ... vannak előttem képek... stoppolok jéghidegben (éhesen, fáradtan) órák telnek el... semmi... élni nincs kedved, mindent bánsz...bár maradtál volna otthon, vagy lennél az iskolában...melegben, volna mit enni, leülhetnél, volna kihez szólni...ezekért a "kényelmi" dolgokért adod el magad... és magaddal a szabadságod, a holnapod...és aztán jön az autó, felvesznek...nézel előre szótlan...elmarad mögötted a táj -közeledsz- megérkezel...eszel, melegben vagy, kedves szavakat mondhatsz...és tudod -megérte az a pár óra...a kiszolgáltatottság, az, hogy alárendeled magad a véletlennek...mondhatnánk a sorsnak...mégis inkább az Egy Igaz Istennek -neki- a szabadságodnak. Amikor megérkezik az ember, elfeledi az út nehézségeit, és örül az "újnak a másnak" ... no ezt a feledést, és ezt az örülni tudást nevezem a szabadságnak...igaz milyen fura? A legtöbben nem tudnak feledni...pedig kellene, hogy jusson hely az új dolgoknak is...örülni meg... talán még kevesebben tudnak, mint feledni...pedig ezek a dolgok ingyen vannak...hiszen a legszebb dolgokért az ember nem fizet...a feledésért sem, az örömért sem, a gyermekért sem, a szerelemért sem, a boldog pillanatokért sem de még a hitért sem...minden más földi -lánc- testednek. Csettints ha tudsz...s ha nem annyi, de dönts, lépj, cselekedj...utazz végig a szabadsághoz vezető úton -én tudom- nehéz, kényelmetlen, rideg, gondokkal teli... de ha megérkeztél, és átéled s felfogod mit jelent szabadnak lenni...akkor érted majd meg, érdemes volt... mert mindig van tovább és van jobb, s mert soha sem vagyunk egészen szerencsétlenek!
 ::2008. november 01. - 12. "délben..."::
Dél van...hallom sercegni a rádiót, majd öt sípszó ... harang. Eszembe jut Mátyás, s az ő serege... a ház melletti pálya csendes, nem pattog a labda, nincs kiabálás -legfeljebb- ennyi: "gyere fiam fel enni...". Emlékszem mindenre...a leves illattára, az ágy hangjára, amint nagymamám ráült, majd elfeküdt kicsit pihenni, még a kenyér íze is megmaradt... Amíg mi otthon kicsit pihentünk, a nap fenemód égetett...égethetett, tudta nekünk nem árt ...ez volt a dél, pontban 12 óra, amikor leállt minden. Az ebéd elfogyasztása után sokan maradtak "pihenni" ... Mi akikben annyi energia volt (vagy a játékot be nem fejezők) folytattuk a napot, mások délben kezdték elölről...valami egészen mást csináltak. Úgy, ahogyan akkor is... mostanában is a délben feleződik meg a nap...s a második fele teljesen más... megfelezhető minden, de nem jársz jól, ha a rókára bízod a sajtod... tudod! Most az én életemben is dél van... valami nem is oly rég ért véget... hallom a sípszót... jön az ebéd... s talán mert már én sem vagyok 8 éves mint akkor, -picit- lepihenek... aztán ha megpihentem, indulok. Indulok, mert nem akarok úgy járni mint azok akik a déli pihenésből szürkületre ébrednek, úgy -hogy- bár éltek, mégsem tettek semmit... vagy csak azt hiszik... meg aztán... mi a valami, és mi a semmi? És mi a különbség e kettő között... én igazán nem tudom...de valaminek nevezem azt, ami eszembe jut...és más nem is létezik. Ránk emberekre a "semmi" feneketlen kútként gondol... legalábbis emlékeim fölösleges, lényegtelen része úgy veszett el bennem, mint csepp víz száraz kútban -felszívódott. Dél van hát, és én nem tudom azt hinni, hogy a pihenésem tovább tart egy percnél, vigyázok nehogy álomba szenderüljek... mikor csak egy percig hunyod le a szemed...csak egy perc még...még egy...és vége is...így ér véget az élet. Nem panaszkodom...de a délutánt is meg akarom élni...aztán este...ráérünk majd akkor pihenni. Odakint világos minden, vakít a nap...bennem most valami szürkeség... mintha semminek nem lenne értelme...pedig van. Ennek van csak igazán... hányszor mondtam el már magamban, hogy "nem ez az igazi" ... utólag már tudom...az volt...azok voltak...mind az volt... minden igazi, egyedül én és a hozzám hasonlók vagyunk hamisak...

::2008. október 02. - 31. "maradj a fán, a hegyen"::
Éveken át követett, akkor figyeltem fel rá, amikor horgászni kezdtem...az erőn át mentünk a tóhoz, s a tisztásnál vettem mindig észre, hogy ott van velem...egyszer a barátom azt kérdezte hol van -körbe kellett fordulnom- ...megmutattam. Kacagtunk, öt ha voltam, és alig találtam meg az árnyékomat. Jött az iskola... -szeptember- a szomszédból kiáltottak át nekem, hogy menni kell... szedtem a diót...a fa tetejében voltam....sütött a nap, finom fűszeres levegőt hordozott a csendes szél, s tele volt minden erővel, tisztasággal... én mégis lemásztam a fáról... Megváltozott hát addigi életem... mert az élet mindig változik, mindig hoz valami mást. Anyum szerint szerettem a palacsintát... most mégsem eszem meg. Mi is változunk...ez a változás adja az erőt, mely segítségével cselekszünk, nem állunk meg, haladunk, mint az óra mutatója... Volt egy órám, leejtettem, s a mutató meggörbült benne, beakadt a másikba, egy helyben toporogtak, néha-néha látni lehetett ahogyan zizzen a kis mutató, de se előre, se hátra...csak a szív, mely acélból készült dobbant kitartóan... a szív sosem hagyja magát, csak az harcol az idővel igazán... mert bizony sok ember toporog egy helyben, kapaszkodik  valami régibe, vagy beakadt a saját múltjába, s nem képes tovább lépni... aztán nem akar, végül jónak is érzi azt amit tesz... -persze- ...lehet igaza van... Nehéz egyenesnek, igaznak maradni ebben a világban...de valamivel könnyebb a hegyekben, ahol még a nap is másként süt, ahol a madár hangja is más... sőt a madár is.
Ott magasabban az Isten is közelebb van, ezért aki nem keresi annak közelségét, leereszkedik a hegyről alacsonyabb vidékekre...pedig hát...lefele lehet a pokol is...lefele... s itt ezen a laposságon az idő előtt meghajolt a tér...s a görbe térben meggörbül az ember...bűnökre adja fejét, csábítja a céltalanságából fakadó kapzsiság, bizonytalanság, kielégületlenség...csábítja az "új" s az ismeretlen. Képtelen megragadni azt ami igazán az övé, nem hisz semmiben...magában sem. Mindig csak lefele... a pincét is a föld mélyébe ássák...lefele...lefele...
Nos...én a hegyek pártján vagyok...s hirdetem, hogy a természet legyőz minden rosszat...
Erdély hegyei megvédik s megtartják a jó embert...ott nem mókuskerékben fut a mókus -de az ember sem-...  az erdő védelmet nyújt, biztonságot a hegy ad... eleségről pedig mindig a „fennvaló” gondoskodik. Így hát...ha majd harcok lesznek, vagy ha kétségbe esnél... jussanak eszedbe Erdély csodás hegyei, -nekünk- ez az ígéret földje!
::2008. szeptember 24. - október 01. "évszakok, -ősz-"
Ősz -mondják- "elmúlás"...a fák más-más színbe borulnak, a levelek addig hullanak, mígnem kopaszok lesznek a fák...majd jön a hó...s a hideg után az újjászületés. Amolyan körforgás. Most én jövök: az ősz az az időszak, amikor a fán a levelek megzavarodnak -úgy mint az emberek- és mindenki más akar lenni...egymással versengenek, új ruhákat vesznek, csak a külsőségekre adnak, mindenféle színbe borulnak a fák, a városok, terek. Ez a végjáték...mert olyan szép szokott lenni a "vég", legyen akármilyen fájdalmas is...de utólag olyan szép, s úgy akarnád újra...de nem lehet. Vannak azonban más fák, erdők... örökzöldek... ezeknek levelei nem versengenek egymással...megelégednek saját pompájukkal...elfogadták magukat, sorsukat. A saját egyéniségükbe burkolóztak... az egyéniség más színt ad az embernek...persze minden egyéniség -egyedi- ... de a belső kisugárzásukban mégis mind egyforma. A boldog embereken is látszik -reggelente- a mosoly...s éppen ez a mosoly teszi egyformává őket. Az ősz tehát a végső zavar...az elmúlás előtti forgatag, kavalkád...a csodák időszaka...a csend előtti "zavar" ... Megnyugtató, hogy mindez természetes ...én mindig azt mondom, hogy minden szép ami természetes. Ez felsőbb törvény. Ez mindenek feletti. Az emberek többségének a lelke őszt él meg...vagy a lélek élteti meg az őszt az emberekkel...nem tudom, de a fenyők igazát hirdetem, hogy belül kell színesnek lennünk, s ez sugározzon ki mindannyiunkból...ne a ruha, vagy a betanult szöveg, mozdulat...így maradhatunk meg. Így tesszük széppé az emberiség erdejét. Ezen a fán már nincs zöld levél... láttam már beteg fát újra kizöldülni, s volt ki későn de megtanult élni.
::2008. szeptember 15. - 23. "össze és tartozás"
Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog...azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés. És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert -találkozás- mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt...rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem. Csak gitárral a kezemben -önmagamat adva- van némi önbizalmam. Elképzeltem milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"... Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség...vagy még jobb...mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket...a másikat elveszítjük...s aztán jön a betegség -a halál. Vannak ilyen kapcsolatok. Legszebb szerintem ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe...azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet. Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid...azok visznek előre, veled vannak jóban rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban...ha meg elveszíted a társat...mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz. Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet.. észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről...csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ... Néha tudod...jó dolog elölről kezdeni...és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded...mert nem lehetsz más, mint ami vagy...de a milyenséged általában ugyanoda visz...lehet késve, vagy túl hamar... néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt...marad a régi...az mindig marad. Én azt mondom, becsüld meg a szemed a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg. Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak. ...a hamu olyan puha...langyos...sima...könnyű...és "színesszürke." 
:2008. szeptember 08. - 14. "akarás, nemakarás"::
Az államvizsga idején pontosan tudtam, hogy majd szeptemberben napjaim milyen okból kezdem meg, és zárom le...biztos voltam abban, hogy amit tenni fogok majd, azt akarni is fogom! Én "világéletemben" akartam! Ha nem kaptam meg, mérges voltam DE -elfogadtam- ha megkaptam, örültem, ment tovább az élet a következő akarásig...mert az élet akarásokból, és nem akarásokból áll...bizony...ma nem voltam abban biztos, ahogy akarom azt, amiben élek...miért megyek reggelente az iskolába dolgozni, vagy miért jövök onnan "haza"...ez a szó hamisan cseng bennem...én nem tudom miért ébredek reggel. Ami akkor erőt, s hitet adott, ma elbizonytalanít, olyan álmokra késztet, amikről magam mondtam le a saját akaratomból...pedig jó lenne az egyetemen... tudnám, hogy tartok valahova, ha tartanék...új arcokat ismernék meg, s hallanék millió új, szép, titokzatos dolgot...láthatnék idegen szemekben őszinte csillogást, hallhatnék csengő hangokat...nem sajnálom, s nem fáj, hogy nem ez van...holnap is korán kelek, későn fekszem...csak az bánt, hogy sokszor érzem mostanában azt, hogy nem jól döntöttem, hogy olyat csinálok amit már nem akarok, ami nem tesz boldoggá, amiben nincs sikerem...amiről már azt sem tudom, hogy miért teszem...lehet, hogy a szél köddé vált vitorlám mögött...s én evezők nélkül várom a szelet... Tudod, a várakozásnál minden jobb...egyszer emlékszem lányt is kértem arra, hogy várjon rám...nem hitt bennem...s a kettőnk szempontjából igaza is volt. Én megértem a jót is a rosszat is...olyan őszintén, hogy nem kell elfogadnom, vagy tiltakoznom ellene...arra is büszke vagyok, hogy nincs bennem irigység (bárcsak valaki megmondaná, hogy miért jó ez), a piros lámpán sem megyek át önszántamból, van persze ki "átráncigál" ... és büszke vagyok a türelmemre is...olyan sok van abból is, adnék minden embernek kicsit, s még úgy is maradna...adnék hitet, reményt, bizakodást -ezekből is maradna- ...s adhatnék erőt az akaráshoz is...de azt nem adhatok. Nem akarhatunk más helyett, akarni nekünk kell megtanulni, mert aki tud akarni, az tud csak döntést hozni -csak az-! Most már értheted zavaros soraim... Nem tudom mit akarok, ezért döntést sem tudok hozni...régebben ilyenkor új dolgokba kezdtem...új helyre mentem, vagy vissza a régi varázslatosba, új dolgokba kezdtem, váltottam... Semmit nem bántam meg...és örülök, hogy tudtam váltani ha szükség volt rá...biztosan csak két lábon lehet állni...de ezt az emberek nem értik meg... aki több lábon áll, az kártyavárként éli életét, s folyton csak kudarcok érik...végül egyedül marad. Már értem... fontosabb az-az egy ember, ki ismeri vágyaid, mint száz másik, ki csak álmaidról tud. Ne féljetek, nem alkudtam meg, én hiszek a "vantovábban"...és abban is, hogy jön majd egy szél! Ha mégsem...hát tudok úszni is.
„Vigyázz hogyan gondolkozol, mert az életedet a gondolataid formálják.”(Példabeszédek)
::2008. augusztus 24. - szeptember 07. "vihar és álom"::
Odakint vihar kerekedett...oly hirtelen szakadt rá a városra, akár otthon a hegyekben...csak itt nem lesznek patakok, hogy elmossanak mindent, s hogy a romokra új és szép épülhessen... Nézem a bal tenyerem...a vonalak...-ezzel születtem- ...nézem a jobbat (de nem jobb) ez van jelenleg...a sorsom a két kezem(b)en...nem tudom. Kezem az esőben...s jó érzés... dörög, meleg van, de az eső hideg...olyan fordított ez is, mint hideg éjszakán egy forró testet ölelni...ez is, az is üdítő tud lenni...ma megtaláltam a harmadik utat...az -az- álmok útja. Van egy kis üvegcse a szívemben, abba zárom az álmokat...azokat az álmokat, amiket meghagyok álmoknak...vagyis, attól álom az álom, hogy álom marad...oly sok dolog van...álom amiért tenni nem akarunk... Foghatatlan, de mégis úgy jó ahogy van, hogy csak a szívünkben létezik, és ad egy-egy szikrát...s lelkünknek eme szikra -akár- villám a távoli sötétben. Minden olyan szép lehetne -gondolod- vagy szép lett volna... Nem tudhatjuk meg soha. Ez a szép az álomban...hogy mielőtt az üvegcsémbe tettem, foghattam kezemmel, érezhettem minden porcikámmal, tapintottam. Enyém volt, -magunkban- vigyázunk rá.  "Vágy" olyan mint mikor a mézből kicsapódik a szilárd cukor... édes, szédít, elvakít... az álmokból vágy csapódik ki... sohasem tudtam miért, de ki-ki vettem üvegcsémből, s ízlelgettem, feléltem...lesznek mindig vágyaid s álmaid...és ez így van jól!
És te... TE ... ne légy álom, légy vágy, mely elvarázsol, mely álmot láttat bennem, mely fogható.
"Az álom annyi ideig él, mint a titok...ha kiderül, meghal"
::2008. augusztus 13. - 23. "mágnes, bio, tánc"::
Komolyan mondom, be kellene tiltani minden olyan céget, amelyik piramisszerűen terjeszti a "biocuccokat". Ezek az új kor legveszélyesebb szektái (tiszta erőszak). Aki az egészséget keresi, annak éppen az nincs (tehát beteg). Aki hitet keres, az hitetlen. Aki szerelmet keres, annak szerelme nincs...beteges, hogy egyesek mennyire biomániások. Lenkei pl. scientológus! Tudtad? Egész fiatal voltam, úgy hat lehettem. Mágnest kötöttem egyik kisautómra, s egy másik mágnes segítségével próbáltam megfejteni az "örökmozgást" ... nem jött össze. Fel azonban nem adtam... Ezek a mágnesek csuda érdekesek voltak, egyik oldal a másikat ellökte, vagy éppen vonzta, úgy mint néha egy-egy kapcsolat... ha az egyik fél negatív, negatívvá teszi a másikat s szétnyomják egymást... vagy ha mindig pozitív... lehet az agyadra megy :) Hogy mindig együtt legyen két mágnes -vagy egy pár- okosan kell váltogatni az oldalakat...ez lehet a tánc...két ember tökéletes összhangja akár érintések nélkül is [jön-lök, megy-vonz] tiszta energia... az áram is egy ilyen tánc során keletkezik... nos a mágnesnek is két oldala van. A pozitív oldalra a türelem szó illik, a negatívra a nyugtalanság -vagy- inkább a feszültség? Szeretném érteni a világot, s emlékezni mindenre amit már tapasztaltam... vagy csak levonni a tapasztalatokból némi következtetést... Néha magam is hullámzom, de másnak csak ritkán vagyok negatív -ezt megtartom magamnak-
"A türelem nem meghajlást jelent, hanem igyekezetet."
::2008. augusztus 06. - 12. "a kutyák nem hazudnak" ::
Nem tudom hány csillag van az égen, azt sem, hogy hányszor hazudtam már kicsit-nagyot embertársaimnak...és azt sem, hogy nekem hányszor hazudtak... talán ami leginkább érint az mindig a "tegnap"... Te ölelted, Ő mondta, hogy szeret, s közben másra gondolt...oly sokszor gondoltam én is másra MÁSKOR ... ám a gondolat nem okoz fájdalmat, csak ha tettek vannak mögötte... Nézd, én megértem a darazsat ki nyakamba csípett mikor lekvárt főztünk egy meleg nyáron...és megértem a disznót is, ki menekülni akart a vágás elől, s futtában patáit mellkasomba vágta...és értem az embert, ki részegen ütött el egy zebrán ...még a világ zűrzavaros dolgait is megértem, s elfogadom magamat olyannak amilyen vagyok... de nem értem meg azt az embert, kivel megosztod titkaid, kit az égig emel lelked, kivel jövőt látsz, s kinek a gondolata is felér a boldogsággal...nem értem, hogy egy ilyen ember honnan veszi a bátorságot, hogy a szemedbe nézve hazudjon... nem is baj...a hazugság csak egy matrica... előbb-utóbb elmarad ... de, hogy visszaéljen szerelemmel teli bizalmaddal, s hülyének nézzenek...az érthetetlen.
Ilyenkor az van az ember fejében... -miért hittem úgy benne...miért láttam benne AZT... ?!?!
Az álmok szépek voltak...szépek: kezed a kezemben -talán csak ott volt őszintén "benne"- s én Ő benne ... de lyukas volt a marka, s kiestem belőle! Én lyukas garas.

József Attila: Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
 nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!

        1936. nov.-dec.
::2008. július 26. - augusztus 05. "egész(hülye)ség"::
Régen nagyapám a korpát a moslékba keverte, és a disznóknak adta... Ma, a korpából kenyeret sütnek, és "bio" termékként eladják...sőt...a fa ledobta magáról a gyenge termését, -összeszedtük- abból lett a pálinka... Ma ilyen "beteg" almát, körtét, stb. vehetsz "bio" termékként -jó drágán-! Az emberek megbolondultak...keresik az egészségüket, "biocuccokat" vesznek, "művitaminokkal" tömik magukat, "energiavarázslóktól" kérnek tanácsot -akik- az orvosoknál is okosabb diagnózisokkal szolgálnak...pénzért... vagy telefonon keresztül várják a gyógyító hatást -interaktív energia- ... ÁLLJ! Az öregek pálinkát ittak, szalonnát ettek, zsírt-zsírral...bort ittak, -tán- azt -is- prédikáltak... csak tudod mozogtak...izzadtak a munkától...nem egy széken élték az életüket, nem a tv-t, vagy a monitort bámulták, nem volt gond két kilométert gyalogolni... hát hová jutottunk? Az öregeknek nem volt kalória problémájuk...nem léteztek azok a betegségek amik most... és csak a Döbrögi félék tudtak nagy a pocakot magukon ... Te gondolkoztál már azon, hogy mozognod kellene? Mozognod! Kevesebb "műbort" innod -egyáltalán alkoholt- vagy ne dohányoznál...vagy ne görcsölnél hülyeségeken, ne betegedj meg a részletektől... mielőtt az -ál- biohitre térnél gondolkozz...Hülye időt élek én is...az idő játszik velem...öregszem, már az arcomon is látom... kellene még vagy 3 hónap...beleilleszteném ebbe az egybe, hogy a hónap végére tisztábban lássak mindent, s igazán okos döntést/döntéseket hozzak...mert nem vagyok biztos abban, hogy akarom azt amit akarok...ill. nem azt fogom tenni amit akartam -az élet ilyen- (van vitamin bajra/búra/bánatra -is-)
“aki egészséget hajszol, előbb-utóbb betegségbe hajszolja magát”
::2008. július 21. - 25. "állás, egyetem, bátorság " ::
Márciusban az egyetlen ésszerű, és kézzelfogható elképzelésem a jövőmről az volt, hogy jelentkezem egyetemre...hiszen egy diploma nem diploma, főleg ha azt a polihisztorképzőn szerzed. Gondoljunk csak bele, van egy tanítói diplomám, az lenne a logikus, hogy két kézzel kapkodnak az iskolák a tanítóBÁCSI után, mert ugye mind tudjuk milyen pozitívumai vannak annak, ha a gyerekeket alsóban egy bácsi neveli...főleg ha az osztály fele nem mondhatja el, hogy "van otthon apukája"...kellene a minta, a példa, az egyéniség...de nem kell,...jelentkeztem pár helyre, de alig érdeklődnek-talán később. Lényeg, hogy tegnap kiderült, hogy bejutottam az egyetemre, bizony nem volt egy bonyolult dolog -nekem azért nem, mert négyszáz fölötti pontom volt- másnak meg azért, mert felvettek kettőszáz pontocskával is...két gyenge kettessel...nahh mindegy, bízzunk a tanárokban, hogy nem engedik tovább a nagyon hülyéket. No de mi lesz most? Hogyan tovább? Magam sem tudom. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk...félni kell. A félelem, a rettegés olyan a bennünk lévő erő számára, mint a szél a szunnyadó tűz számára...erőt ad, felemel, elvakít. Nem azt mondom, hogy csukott szem, tiszta erő...de az élet tele van félelmekkel, néha az ember fél továbblépni, rángatja vissza a múlt, vagy egyszerűen csak nincs ereje haladni, taposni, belemenni az ÚJBA, vagy ha benne is van, akkor gyáva újból az újba/újra kezdeni...nehéz ez. A bátorság is egy elhatározás. Hogy ha belém is harap a kutya, akkor sem sírok, és tovább fogok menni az első kőért, vagy az első fáig... A bátorság pillanat...pillanat, amikor lezársz minden régit, és csak a jövőt látod, hogy lesz jobb, hogy lesz szebb, hogy van tovább, mert mindig van! Ha bátor vagy: lépni fogsz, előre. És nézni is fogsz: előre. És tudni is fogsz... menni, élni, akarni, változtatni...vagy csak... mégbátrabbnak lenni.
Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél.
::2008. július 10. - 20. "Szováta"::
A korrupcióval időt lehet spórolni, ám pénzbe kerül :) Végül 3 év után sikerült hazajutnom Szovátára. Szokásos hajnali érkezés, van aki már megy a munkába, van aki az éjszakai könyvtárból megy haza, van aki még alszik. A levegő még a régi, olyan mint a zsíros hús, jól lehet lakni vele...nekem is fájt a tüdőm...mondom "Istenem, végre levegőt tudok venni", és köményest is árulnak ;) Szejkén se változott a helyzet...legfeljebb a pénz...most csörög, kevesebb a "recsegős"... a víz hideg, senki nem szereti, s míg mi készülünk az estére ártatlan turisták ballagnak fel a legnagyobb székely (Orbán Balázs) sírjához. Tiszteltem a bácsit, aki önként tartott az átutazóknak "előadást" s pénzt se kért érte, tőlem is csak azért fogadott el egy kis ásványvizet, mert én "itthoni-otthoni" vagyok. Fura ez a világ (az a világ) valami Isteni csoda! Különben szépek voltak a szovátai esték, színház híján a Zöldbe megy ott az ember, vagy a telepen hallgatja idegenek csacsogását, esetleg éjjel meztelenül a köményes mámorától a "Bocitóban" úszik egyet...jaj de szépek a hegyek, azok a legszebbek a világon...a legszebbek! Megtanultam valamit most otthon. Lehetsz bármilyen szép és jó helyen, társ nélkül semmi sem "olyan"... ha nem tudod megosztani az érzéseid a társaddal, keserűvé válik az egész...ilyen lehet a keserű cukor is. Úgyhogy most jól vagyok, -hogy itt vagyok- s hogy ő is itt van! A feleségem. Nem tudom mikor megyek legközelebb...de már nem egyedül. Talán októberben..."hiszen híttak" Gyakran megesik, hogy miközben az elérhetetlen után vágyódunk, semmibe vesszük az elérhetőt.                                                                                           (Petrarca)
::2008. június 20. - július 09. "semmiség"::
Helyesírási szótárunk 720 oldalas. Ebből az "S" betűs szavak 16 oldalt foglalnak el. Ezek a szavak tartalmaznak minden elképzelhető rosszat. Íme néhány szó: sajtó, salak, sánta, sápadt, sár, sarló, sáska, sátán, sav, savanyú, seb, sérv, sikít, sír, sivár, skarlát, skorbut, skorpió, slukk, sodor, sovány, sör, spenót, sugárzás, sújt, sunyi, süket...jellemezhetnénk sokmindent e szavakkal... embert, országot... Sokan a nyarat sör nélkül persze nem tudják elképzelni :))) Az nem is rossz? A nyár fellépésekkel, munkakereséssel, tervezgetéssel telik...kevés időm volt magammal lenni...tudod amikor csendben vagy, egyedül, és nézhetsz ki magadból...átgondolhatsz, átértékelhetsz, tervezhetsz dolgokat...sokszor éreztem azt ezen a nyáron, hogy megtaláltam magam, az utam, de legalább ennyiszer elbizonytalanodok...talán bennem van a hiba, vagy a rendszerben...nem is tudom hol és mit rontottak el...vagy csak az emésztésemmel van a gond...se jót, se rosszat nem tudok egykönnyen megemészteni... és az idő megy, pörög. A pillanatok fogynak... mindegyik elveszíti a varázsát...a homokszemeket is elrepíti a szél, a sör is elfogy. Rossz dolog érezni a bizonytalanságot...megfelelni a mának, sodródni, ütközni, s nem látni két nappal előre sem...mindig jön valami, minden változik...semmi sem biztos...csak az amit eldöntöttem! Csak az... mert nem jó a sör, se a soványság, se a sodródás.
"Semmi vagyok, miközben mindennek kellene lennem."
::2008. június 15. - 19. "iskola, diploma, jövő "::
Ha a főiskolára gondolok, arcok, szavak jutnak eszembe...és a gyermekek végtelen szeretete, no meg a sok pozitív energia ami árad belőlük. Valamiért szerettek, talán mert leguggoltam, és úgy beszéltem velük...őszintén...ennek vége már. Volt egy államvizsga is...ma is elmennék ha kellene, se több se kevesebb nem lettem, azt tudom csak, hogy a pedagógus személyisége fontosabb, mint akármilyen módszer...és azt, hogy mindig a gyermek javára kell dönteni, nem nyers tudást kell adni nekik, nem is pontokat, hanem vágyat arra, hogy akarjon kutatni, tudni. Nem csak a tanáraim szerettem...a társaimat is, a portásokat, a takarítókat, a "téemkásokat"  de a falakat is. A TMK jelentése: tervszerű megelőző karbantartás. Sokan nem tudják ezt sem...mást sem... Istenem, legalább egy kicsit izgultam volna...legalább egy percet...talán majd a következő államvizsgán...mert lesz következő. Lennie kell. Hogyan tovább...? ...nem tudom, ma nem, de egy csettintésnyi idő alatt fogok dönteni...hogy, hol, hogyan, kivel, mivel...mivel most végre megint döntést kell hoznom...a következő éveimről. Még nem jöttem rá mi értelme van az életnek...de azt tudom, hogy amíg másokat akartam megfejteni, megfeledkeztem magamról, a környezetemről...bezár a megfejtés, vak aki tudja az okát cselekedeteimnek, aki megfejt egy betűmből, mert nem látja a szememben a csillogást, nem hallja hogyan veszem a levegőt, nem látja az arcom. Én nem akarok mindent tudni! Sokan szeretik a titkokat és az ismeretlent... nem akarok minden kérdésre választ sem, néha jó egyszerűen csak "ellenni" a pillanatban, élvezni egy tapintást, egy csókot, a szerető s a féltő ölelést... Nem kaptam választ sokmindenre...nem is kellett...lesznek új kérdések, amikre szintén nem várok választ. Hogyan tovább? "manemtudom"
Díszíts fel! Akassz rám időt, mosolyt, érintést. Szeretnék végre ünnepelni. Ülj mellém szótlanul Vigyázzunk egymásra - én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok! (Tornay András )
::2008. június 05. - 14. "a panasz és az államvizsga" ::
Komoly "tanulásba" kezdtem vagy két hete...-nincs mese- pótolni kell sokmindent... tele vagyok tételekkel...éppen ének tantárgypedagógiát tanultam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy egyre többet és többet tudok...hogy okosodom :) mondom is magamnak...mi lenne ha minden nap egy-két órát tanulnék? Nem rossz gondolat...annyi óra megy el naponta semmire... TV-t nézünk, merengünk, hülyeségekkel foglalkozunk, vakarózik az ember...és ezek mind órák, nehéz és értékes percek, amiket nem jól használtunk ki...persze kell a "kikapcsolódás" is... Hozzá kellene szoktatnunk magunkat a rendszeres tanuláshoz. Erre próbálom rávenni magamat. Ez nem panasz...dehogy...nem szabad panaszkodni, az ember húzza ki magát akkor is, ha nincs mit egyen, vagy ha "százdolga" is van, nem a panasz kell erőt adjon...és nem is ettől kell fontosabbnak érezzük magunkat (más sem érez majd fontosabbnak bennünket). Az emberek -bár- sokat panaszkodnak, mégsem szeretik azt, aki panaszkodik! Te sem, én sem, mások sem! Panaszra általában panasz a válasz... így feledünk el említést tenni az életünkben lévő szép vagy fontos dolgokról, így feledjük el a saját JÓ képességeinket...elfeledünk büszkének lenni önmagunkra...megsavanyodunk, s velünk savanyodik a saját kis világunk is. Látod magad előtt azt ki mindig panaszkodni szokott? Szürke az arca, reménytelen a tekintete, nem tud őszintén mosolyogni sem... Ezért soha ne panaszkodjunk, hanem legyünk büszkék a képességeinkre!    Az önbizalmat magunknak adjuk, nem kapjuk, nem osztogatják, örökölni sem lehet...
"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába."
(perzsa közmondás)
::2008. május 18. - június 04. "hajnalok, álmok, szamarak" ::
Ritka egy idegesítő dolog az, hogy a legyek korábban ébrednek, mint mi emberek... aztán játékosan ugrálnak ide-oda, "beleszagolnak" mindenbe, olyan kíváncsiak, mint néha mi magunk is...zúgnak, zavarognak, s olyan keserűvé teszik a hajnali álmokat, hogy úgy vagy vele, inkább el se aludtál volna... Mit tehetsz? ... Rángatod az izmaidat, később már a kezeddel próbálod elhessegetni őket...addig míg ki nem megy végleg az álom szemedből...és mégis... ilyenkor tudod csak igazán, milyen szépet is álmodtál...vagy egyszerűen csak becsülöd azt, amit máskor nem...
Kicsit az emberek is olyanok mint a legyek... kíváncsiak, zúgolódók, "másokat zavarók" ...
Egyébként régen írtam már itt, elfoglal az életem...próbálom úgy megélni, hogy jó legyen, hogy ne Ő -az élet- éljen meg engem...maradunk tisztelettel egymás iránt, így helyes ez. Így gondolom én. Közben készülgetek az államvizsgá(m)ra -tanulok- s csodálkozom azon, hogy mennyire kevés a "ragacs" agyamban...nem akar semmi megmaradni benne, lehet az a baj -persze-, hogy nagyon előre nézek... mint szamár hátán a sóval, 'ki szinte minden lépésével már a patakban jár...az idő s a teher nem létezik számára... Te tudod, hogy könnyebb az élet? Nézni előre, látni a szépet a jót, vagy minden lépésedben nyűg, várakozás, szenvedés legyen...ami folyton feszít, felőröl téged s mást is, ki melletted van...hogy jobb venni a levegőt? Hogy szebb a pillanat s az érintés? Magam sem tudom sokszor mi számít inkább ... talán a patak... amiben oldódik a só... ami egyszerre a remény s a megoldás... mind ezt keressük...s mégis olyan sokan cipelnek terheket végtelen száraz sivatagokon... ha te is így érzed, állj meg. Kár menni tovább. Van rövidebb, egyszerűbb út, van sok patak, van más teher...mindig van más megoldás. Én a szamár pártján vagyok...talán mert magam is szamár vagyok. Tudod...van szamár, van ló, s öszvér... de mindegyiket a legyek zaklatják... "Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok." (Francis Bacon)
::2008. május 07. - 17. "buborékok, kérdések és a tányér" ::
A város fényei könnyen jutottak be a szobába -a függöny nem állta útját- s a fény mielőtt a szememen egy utolsó táncával felcsillanhatott volna, még egy pohár vízen is át kellett verekedje magát... -így történt- én láttam, hogy mint jelentek meg a pohár belsejében a buborékok... egyre több és több, és szabályosan helyezkedtek el egymástól, hiszen az életben minden szabályosan történik. Kétségek, gondolatok, és kérdések nyomták a lelkem a szívem...tudom is én... reggelre értettem meg, hogy a szerelem nem más, mint egy pohár víz buborékokkal... "adott"...van, jön, lesz...s rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Kiönthetjük, s élhetjük "szingli" életünket úgy, hogy közben egy ládikába zárjuk a szívünket, s titkon, és csak ritkán álmodozunk a szerelemről... VAGY befogadjuk, magunkévá tesszük minden részét -letisztulatlanul- buborékostól, s hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk, hogy termőtalajjá váljunk általa. Idővel...úgy is letisztul, a gondok a kérdések és a bizonytalanság -mint a pohár vízben a buborékok- örökre eltűnnek. Én megittam azt a vizet, jót tett izzó testemnek, s most teli s tele vagyok buborékokkal...minden pillanatra jut egy, minden gondolatra kettő, minden mozdulatra három...az ember nehezen határozza el magát valami mellett, de ha határoz, azt őszintén teszi. Igyál te is... de várd meg a reggelt azzal a pohár vízzel, s nézd meg, mint képződnek a buborékok, s érezd milyen csodás a természet! Minden egyensúlyban van! Ma eltörtem egy tányért...megszámolható darabra tört...tegnap néhány régen látott barátommal voltam...holnap nem tudom mi lesz. Választ is kaptam ma egy kérdésemre...  Arra, hogy van-e értelme oly sok kérdésre keresnem a választ magamban ...                         Íme: "Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések."
::2008. május 03. - 06. "hogy mindig fáj valami..." ::
Amikor 14 évesen elütött az autó, a levegőben egy pillanatra csend lett...béke, akkor nem fájt semmim... különben mindig fáj valamim, most a fejem...előbb a hasam... nos ennek ellenére nem hiszem, hogy "képzeltbeteg" lennék, csak odafigyelek magamra... a fizikai fájdalom nem jó, de a lelki az nyomasztóbb...így egy szerelmi csalódás...benned van az érzés, de nem tud kiszabadulni, vagy egy vágy valaki irnát, hogy "akarod", vagy "visszaakarod" de nem jön össze, és kapaszkodsz a régi szép emlékekbe (egyik-másik dolgot "az emlékkel" méred össze)...vagy az emlék kapaszkodik beléd a hegyes karmaival, és FÁJ... nem enged, és te sem engeded el őt...
És fáj a hiánya valakinek, vagy valaminek, úgy lennél vele, vagy ő veled, de nem lehet...nem :( Lépni kell. Van új a nap alatt, s ami még ennél is szebb, hogy a szép -akár a fájdalom- nem múlik el könnyen... "a szerelem bennünk van"... Ébredsz a párod mellett, reggelre nem múlt el az esti érzés...olyan hihetetlen, úgy tudsz örülni...olyan szép az élet, eszedbe sem jut milyen csúfos vége lehet...DE nem lehet, tudod, most nem, ez az igazi...te is tudod, én is, mindenki...
A plafont már nem nézem...a fejem is fáj...nem "keresek", a földet nézem és az orromon veszem a levegőt, nézek jó nagyokat üresen a "semmibe", s miközben a szavakon gondolkozom feledem a fájdalmat, a sok régi emléket s az időt, mely most olyan lassan telik... Végülis, az egyik volt pszichológia tanárom szerint az ember akkor lesz szerelmes, amikor az akar lenni... gondolom az "akarat" akar az lenni, ebben nincs logika...Szerintem a szerelem tiszta logika. És én most logikus vagyok... fene tudja...nem tudom mit írtam egy sorral feljebb, de megint érzek egy fájdalmat...!
::2008. április 26. - május 02. "a plafonon alatt és fölött" ::
Amikor utoljára boldog voltam, az a medence másik oldalán volt, most meg a plafon alatt. Vannak olyan pillanatok, mikor fekszünk az ágyunkon, és nézzük a plafont, s a gondolataink csak úgy pattannak vissza a plafonról, és ahogy esnek vissza különösen súlyosak lesznek, nagyon meg tudnak terhelni, valójában nem szabadulunk semmitől...ám a tekintetünk szabad...s olykor oly csodás dolgokat látunk a plafonon át...vagy oly rosszakat...de a csoda mégis a plafon alatt van...a csoda, vagy a boldogság, vagy a rossz, a jó...minden. A gondolatok s az érzések bennünk születnek, -bennem, és benned- ám a plafonon át válik szabaddá, s olykor hajlamosak vagyunk a magunk "szabadulását" -is- éppen a plafonon át keresni... Vak aki nem látja, hogy a plafon alatt vannak a csodák, a szép dolgok, azok amikért érdemes élni...egy tapintásért, egy ölelését, egy csókért...egy ártatlan titkos szóért, amit ha kimondunk -mégiscsak- megkönnyebbülünk. Van, hogy néha ki kell mondani a dolgokat...a kezdetet jelentő nagy szavakat, és a véget jelentő rövid velős szavakat. Én most boldog vagyok, mert a plafon alatt találtam meg a mesét...igaz, néha nem értem, de úgy hallgatom, mint kiskoromban a bakeliten... Bármilyen hihetetlen, az is tele volt érzésekkel, és én egy pillanat alatt meseországban éreztem magam...mint ahogyan most is a napokban. Sok ilyen mesét akarok még, de csak egy mesélőt!
::2008. április 19. - 25. "a szép és a telefon" ::
Emlékszel még milyen volt az első szép amit láttál? Mondjuk az első lány, aki elvarázsolt...vagy a fiú, akiről álmodoztál...igaz emlékszel? Vagy amikor a hangját meghallottad, az is szép volt, és a tapintása akár a kasmír, bár ragadt volna hozzád... olyan érdekes... aztán láttál szebbet...talán, vagy nem...de érdekes ez... a szememben a szép varázslatos, és minden mást is széppé tud tenni...a "világunk"... Szép volt az első mobilom is.Örültem, mert elérhető lettem, és mert én is tudtam telefonálni, mert semmi baj nem történhetett, és ha történt is, volt -ugye- mobil... milyen fura, mikor kicsi voltam még, s az erdőben tekeregtem, jól megvoltam mobil nélkül is...de mások is, baj nem volt több akkor sem...most nem szeretem már a telefonom, csak kijelentenek, kérnek, vagy diktálnak benne, olyan kevés volt a jó szó, az érdektelen érdeklődés...no persze örülök a kedves üzeneteknek! Szép volt az írás...levélben...olyan nagyon örültünk egy-egy igazi levélnek amit a ládából vettünk ki...most meg a nyers sms, vagy az e-mail...vagy akár ez a napló is..jaj szegény fejünk... mi marad szép nekünk? Ha ma megtetszik valaki, sms-t ír, vagy azt sem...de levelet? ...azt nem... igaz ... a posta is megbízhatatlan...mint minden.
::2008. április 08. - 18. "a hajam" ::
Nos... most már sapka nélkül járok. Nem volt mit tenni... le kellett venni :-) Csuda érdekes ez az élet...olyan, akár a haj, néha hosszú, néha rövid...van akinek szép, van akinek nem, és van aki széppé teszi, és van, aki hozzá se ér...csak él, és ennyi. Sokan itt Debrecenben azt mondták, hogy jó a hajam, ezt persze jó hallani, de néha nehéz hinni is...pesze...hát hány ember életéről állítottam azt, hogy jó...ő azonban ezt nem fogta fel...no haj ide, vagy oda... most már voltak pillanatok, amikor egy-egy utcai kirakatban megtetszett az én fejem is -hogy a kirakatban mi volt, azt nem tudom- és persze napszemüvegben voltam...azon át, minden más...minden... most szebb az élet, a lelkem is boldogabb, az erő is új bennem...csak sütne többet a nap, és nőne gyorsabban a hajam...na jó. Az utóbbi napokban picit tán meg is fáztam, még "szipogok"... Az iskolában is rendben mennek a dolgok, diploma is lesz, minden. Soha nem volt okom panaszra.
::2008. április 01. - 07. "az idő s a csettintés" ::
Emlékszem egy hideg bözödi reggelre...reszkettem, de reszketett velem minden, talán még a halak is a tóban... Körülöttem csak a nedves, sáros fű, s köd...olyan köd, aminek hal szaga volt, -hideg hal szaga-. Annyira vártam s vágytam a napot, mint az öregek a jó egészséget, aminél mint tudjuk nagyobb kincs nincs! Az első sugarak olyan élesek, és vékonyak voltak, hogy szétvágták az időt...így lett nappal az éjszakából, s ez fakasztott mosolyt a hidegtől aszott arcomra, de még a nedves cipőmben is felmelegedtek a fagyott lábujjaim! Ekkor értettem meg, hogy az idő nem más, mint élmény és élmény...és a kettő között nincs semmi. A legutóbbi találkozásunk -mitöbb- közös élményünk óta nem telt el semmi idő! Egymásnak sosem öregszünk meg...előttönk az idő! Bármikor elkezdődhet valami... az idő ilyen értelemben nekünk -értünk- dolgozik! Nos ha lenne egy lehetőségem, s egy csettintésemre az idő megállna...akkor is bajban lennék, hiszen nem tudok csettinteni!Az utóbbi héten néztem a szerelmes párokat,házastársakat. Olyan hiányérzetem volt, mint régen mikor szintén egyedül voltam...de az idő régen is nekem dolgozott...s mindig hozott a sors valamit, néha jót, néha kevésbé jót! Nem panaszkodom, inkább reménykedem, s türelmesen várom a pillanatot, mert tudod...a pillanat édes és örök... ha beleszorulnak dolgok.
::2008. március 25. - 31. "napszemüveg, névnap" ::
Amikor Szejkén szerelmes lettem -emlékszem- volt napszemüvegem...no nem mintha ez számítana... de minden esetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem. Eltelt pár év...az az érzés ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog! Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát -most- kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fajem, nem szeretek tükörbe nézni. Nos a névnapom ... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom. Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első -egyedi- élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe... Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... -hát- meg nem állunk. Remélem, holnap sütni fog a nap...
::2008. március 12. - 24. "fellépések, gyengeség" ::

Március közepe...igazi tavasz, napsütés, fellépés, tavaszi fáradtság, gyengeség. Ilyenkor a fiúk és a lányok izgalomba jönnek akár a darazsak, ha bolygatni mered a fészküket. Egyszer valamikor 9 évesen az erdőben egy botot emeltem fel a földről, melynek végén darázsfészek volt...csak 11 csípett meg, de a hajamból majd 20 darazsat szedtünk ki...rohantam, csapkodtam magam... Olyan izgalom volt bennem, mint ilyenkor tavasszal, ha egy lány elvarázsol...persze most vigyázok, meg ne csípjenek :-) Szóval ha veszek egy nagy levegőt én is beindulok... Ez a tavasz. A fellépéseim most is emlékezetesek voltak. Tenyőn esett...ahogy szokott, de ezért élmény! Törökszentmiklóson, Kőteleken már sütött a nap...amikor a  Nemzeti dalt énekeltem, Vikidál mellém lépett, és együtt énekeltünk, igazán nagy élmény lehetett a helyieknek, a fogadás meg egyenesen fantasztikus volt, ha hívnak még, szívesen megyek vissza oda is. Aztán Debrecenbe is mennem kellett, de onnan már legyengülve, betegesen tértem haza...tavaszi fáradtság.  Remélem ez a tavasz bővelkedik majd szép dolgokban...olyan szép és kedves dolgokban, mint amilyen kedves tud lenni egy csepp méz a darazsaknak...mely olthatatlan vágyat ébreszt bennem, melynek illata megbolondít, mely elvarázsol, és felkavar. Szép, mikor a szél leveleket emel a magasba, szép mikor a szerelemtől a fellegekben jársz...s képtelen vagy a sáros földre lépni!

::2008. március 10.-11. - "vakkantás" ::

Késő este Mazsola beleugatott a csendes éjszakába...és a vakkantástól jött egy gondolat...
Az élet az éjszaka...én meg egy vakkantés az életben...hmmm...A vakkantásra nem jött válasz... Én...én milyen választ kapok? ...kapok? Végül levettem a pórázt Mazsoláról, hogy szabadon rohangáljon -kedvére- igen...sokszor vágyom én is erre...csendes éjszakában rohanni szabadon bele a nagy semmibe, aztán megpihenni, s hazatérni egy szerető, megértő, gondoskodó ölelésbe. Sok is ez talán... azonban annyi bizonyos, hogy Mazsola ezt kapja minde egyes nap! ...és őszitén, semmit nem kérünk cserébe...látod ez a különbség, mi mindig várunk a másiktól valamit ADJ-ADJ -ezért kapod EZT-AZT cserébe...cserébe...
(Így lesz a szép fehér télből sáros tavasz) s a végén ha meguntuk ezt a játékot, s más-más utakon járunk már...rájövünk, hogy magunkból csak rosszat adtuk...elmaradt a gyengéd érintés, a megértő pillantás, az önzetlenség... Igaz? Mikor egyedül vagy, akkor érzed azt, hogy mennyi szép van benned, s nincs kivel megosztanod... Legszebb az ősz...mikor diót rázhatsz le a fáról, s a szomszéd óvatosságra int. Megjelennek az időtől ráncos leveleken az élet színei, s te markodba vehetsz egy csomó életet...magát az elmúlást...hiszen az élet  nem más, mint színes elmúlás.

::2008. március 02.-09. -március eleje "a pillanat" --::

A várakozásoknak megfelelően március eleje nem is volt annyira meleg...hiányzik a hóvirág a kertből meg a "bigyirik"...de megvagyunk. Olyan volt ez az első hét, mint az ólom. Szürke. Lágy. ...lágy...formálható...egészen érdekes...olyan hangulat ihletett írásra, mint régen, mikor alig láttam értelmét az életnek, vagy a létemnek... Tudod, mintha fekete, sűrű, ragadós szurok bugyogna benned, és égetne, ki akarna tőrni belőled, de te nem akarod...nem akarod, hogy a szürkeség, és a fájdalom ráragadjon más dolgokra is, hogy aztán máskor mikor tiszta lesz lelked, bepiszkítson... hazudjunk csak...olyan jó néha hazudni magadnak azt, hogy minden jó, és szép, és nem venni tudomást az ellenkezőjéről...az élet a drogom...az életem a "szer"...ettől az élettől jövök kábulatba, ezért olyan drága minden pillanat ami jó, ami szép...
Szóval hülye egy hét volt...pont olyan, amire vártam...de most így utólag...mindegy...mert ennek is vége, vége. A dolgok véget érnek. Minden, nincs kivétel. Semmi sem örök. Minden csak idő kérdése...eljön a vég. ...nem is ezért kell alkotni, tervezni, létrehozni, hanem az érzésért, mert az tovább él a pillanatban...igen...a pillanatban...azt adtam másoknak, és azt kaptam másoktól...pillanatot, értékesebb a kenyérnél s a víznél is, mert a pillanatra emlékszem, és te a pillanat része vagy, "beleszorultál" -akkor- ... -ott- ...így maradtál meg nekem, és így maradok meg én is neked. Remélem. Ez a hét is egy pillanat volt, de ebbe fájdalom, és magány szorult.

::2008. március 01. -tavasz- ::

Nincs igazán szép idő...régen ilyenkor még tél volt...panaszkodhatnánk, olyan gyorsan változott meg a világ az utóbbi években, hogy az felfoghatatlan, és nem tesz semmit a világ, mert akik tehetnének, azoknak csak a pénz számít... az élet igazságtalan, de ettől ÉLET...azért a természetért kár...északra kell költözni...északra. Alsós korunkban március közepén hóvirágot szedtünk a tanítónéninek, pedig nem érdemelte meg :) de ilyen a világ ma is... én sem érdemeltem meg, hogy egyesek szeressenek, és látod... mégis...aztán minden más lesz, minden. Éjszakánként nem tudok aludni...hajnalra koppanm csak le a szemem...vagyis jön az álommanó, és sajnál meg azzal az álom porral, de nagyon sajnálja. Na tehát március... vajon hányunk életében lesz ez a hónap tavasz? És mit hoz majd a tavasz? ...Szerelmet, vagy a fák forradalmát? Vagy semmit?

::2008. február 03.-29. - a február általában :: 

Többnyire Budapesten voltam/vagyok... láttam a barátom fiát, hazajött egy másik barátom a világ másik végéről, ...hát szóval van mit pótolni, hiszen sok-sok barátom nem láttam egy ideje... Különben 3 óra leforgása alatt két bicikli romlott el alattam...az egy hülye este volt...vajon mit gondolnak az emberek amikor nézik, hogy valaki "kézenfogva" sétál a biciklijével? Hogy lopta, vagy, hogy nem is tud biciklizni? ... Már gitározom is néha...igaz keveset, de valami nem jó...asszem nem tudok énekelni, zavarnak a szomszédok, vagyis, én nem akarom zavarni őket, hülye egy helyzet, lehetnék "érzéketlenebb". Jókat beszélgetek anyummal a bölcsis, ovis koromról...szép volt az az idő, nyugodt, békés, felhőtlen. Vannak emlékeim, egy-két éves koromból...tiszták, még a levegő szagára is emlékszem, mi lehet a magyarázat? És sok rossz évet feledtem el sikeresen, arra sem emlékszem mennyire volt rossz,de akkor tudom nagyon az volt... Kerestem az élet értelmét... -asszem minden ember ezt teszi- és amikor valaki rájön, akkor az élet "likvidálja"...talán ezért halnak meg az emberek, hogy ne mondhassák el nekünk, hogy mennyi hülyeséggel foglalkozunk, miközben elfeledünk törődni egymással, és főleg magunkkal! Negyedikén volt a születésnapom...tehát végülis február az elmúlás, a kérdések, meg az emlékek hónapja volt, válaszok nélkül...talán így helyes. Majd a március...talán...más lehet...

::2008. február 02. - a csendes szombatok::

Nézem a TV-t...őrület. Várom, hogy sétálni vigyem a kutyát...ő nem várhat! Nos az idő...jó, bár anyummal hiányoltuk idén a telet és a hideget. Készül egy új dalom, remélem jó lesz. Jó 7végét!

::2008. február 01. -utazás::

Déltől nincs sztrájk, közlekednek a vonatok, így én is utazhatok Budapestre, vár a kutya (Mazsola) és anyum :-) Lehet írok egy dalt a sztrájkról magáról... jó téma, és aktuális mostanság. Különben fárasztó az a három óra a vonaton, de örüljünk a fűtésnek :-) "Budapest nyüzsög"...

::2008. január 31. - csütörtök::

frissítgettem az oldalam...tökéletesítem azt amit lehet, egyébként meg...este a TV-ben bemondták, hogy sztrájk lesz a MÁV-nál, így a másnapi utazásom kérdéses lett.

::2008. január 30. - Személyes találkozás a diplomámmal::

Ma láttam a diplomám...a saját diplomám, jó érzés volt...de nem adták a kezembe, csak nézhettem :-) No aztán meg szép volt az idő is, olyan tavaszias...látszik, itt a február, persze régen...régen olyan hideg volt ilyenkor, hogy csuda...befagyotak a sós tavak is.

::2008. január 29. - Keresem értelmét... ::
Ma  nem intéztem semmit...a hangulatom se jó...olyan "semmilyen" ... úgy aludtam el délután, hogy a bal kezem a holokomon volt, mintha csak eltakartam volna az agyam valami elől, ami negatív energiákat sugárzott belém...tehetetlennek, gyengének érzem magam, és zavar számtalan dolog!

::2008. január 28. - Egy hét múlva lesz a születésnapom! ::

Persze izgatottan várom, és megint érzem, hogy eltelt egy év...villámgyorsan. Olyan gyorsan, hogy észre sem vettem...szép év volt, sok szép emlék, csak a hajam ne vágattam volna le...csak azt ne.

::2008. január 27. - Vasárnap-sorozatok ::

Ha vasárnap akkor Kyle - azaz a rejtélyes idegen, no meg Smallville, aki szintén rejtélyes... persze ha menne a MacGyver, azt nézném, hisz a kedvenc sorozatom volt valamikor régen...még '96 környékén ... :-) Egyenesen imádom a rejtélyeket...

::2008. január 26. - Csendes szombat ::

A szombati nappal az a bajom, mint a péntekivel...este már nem szeretek az utcán lenni, mert érzem a feszültséget...azt, hogy az emberek készülnek az éjszakai tombolásra, sok a részeg, az őrült...kicsit mintha a levegő is nehezebb lenne... így hát itthon maradok ilyenkor ha tehetem... mert otthon a legjobb :-)

::2008. január 25. - Csendes péntek ::

A péntek akkor szép, ha közelít a vége felé...ha végre pihenhetsz. Ki kell pihenned heti fáradalmaid természetesen... és természetesen, mert megérdemled...akkor is, ha semmit nem csináltál azon a héten. Mert ilyen is van. Lennie kell. Stop.

::2008. január 24. - Csütörtök ::

Vonattal utaztam...reggel...de volt fűtés :-) Kőbányától a nyugatiig 110 Forint... szerintem drága.

Magyarosi Árpád :: Készülő blogom ::

Így most év elejére...számba vettem teendőim, és honlapom teljes átalakítási munkáiba is belekezdtem. Haladok...no nem olyan sebességgel, mint amilyen gyorsan ment Rapsóné várából Kolozsvárra sebes paripáin...de haladok...