index

Remény

Apró, ici-pici kis pöttynyi pont vagy,
mint hulló csillag az égen...
Olyan reménytelen volt eme érzés is,
ez a -gyermeki rajongás- s most újra érzem.

Úgy kondult bennem egy érzés
mint valami vészharang...
én nem tudom hogy jött, s honnan...
de mint fáklya lángaja sötétben,
-most- úgy világít bennem.
                                                                (Debrecen)
Pálcikán

Nem lett igazabb...
pedig bevallott mindent!
...meg is bánta...
Nem lett igazabb -nem-
mert hiteget most is,
s mert pálcikára kötözte testem.
                                                                                        2008. 10. 28. (Debrecen-Budapest)

Még érzem

Még érzem körmeim alatt hajad
amint egy-egy beakad, kapaszkodik.
Még hallom mint serceg kezem alatt bőröd...

Még látom a fényt szemedben...
s magam is szemed fényében
...lógó orral -jósként- én tudtam...
                                                                                        2008. 10. 28. (Debrecen-Budapest)

"méghogy te.."

-jogod van mindenhez,
s nincs jogod semmihez!
                                                                                        2008. 10. 28. (Debrecen-Budapest)

Nem mondtam...

Lépegettél az ujjaiddal
embert játszván -lassan-
nem hajoltál meg soha,
nem rogytak össze ujjaid,
csak lépegettél...lépegettél.
Nem mondtam, hogy ráz a hideg.
                                                                                       2008. 10. 28. (Debrecen-Budapest)
Tanultam

...marakodom a magam magányával,
mert már megint megrészegedtem,
a fájdalmon kívül semmi sem maradt,
legfeljebb csak ócska tervek s dallamok...
                                                   (2006)

-DE-

-DE- mert vágyom rá,
hogy veled legyek, ha baj van...
-DE- ha baj van -te kés vagy-
bennem a vajban.
                                                    (2007)

Élet

Úgy érzem, nem élek
hiába remélek
...félek...
csodaszép élet
még sokáig élek!
                                                            (2006. november)

Játék

Nem vettél komolyan... igaz én sem téged!
Szórakoztunk egymással -s velünk- az élet.
()

Nem tudom...

Nem tudom; ki, vagy mi,
vagy; ki vagy, s mi,
de, hogy együtt leszünk majd...
már most jó lenne tudni.
                                                    (Debrecen)

Vacsora

...sajtot vágtál,
kolbászt tettél elém.
Kést, kenyeret, vajat.

Meg is volt terítve...
...kockás abrosz -piros-fekete-
s nem kívántál jó étvágyat...
                                                                                        2008. 10. 28. (Debrecen-Budapest)

"Ő"

Követ.
Mindig követ.
Mindent lát.
Mindent tud.
Még a jelszavam is.
Szerencsére néma Ő,
-együtt halunk meg-.
                                                                       (2008.06.11 Sopron)
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Színek

Mottó: Halott emlékek közt keresgélek vakon
-a tüzet- melytől lángra lobbant szíved…

Ellepte lelkem a sötét magány s a fény kiapadt szememben
Nézz bele s úgy merülsz el, mint -kő- kéklő tengerben.

Úgy buggyan fel valami fájdalom bennem,
Mint sűrű fekete olaj,
Sötét s ragadós lesz minden –s halott-
mi régen a jót s az életet jelentette…
Így lesz lassan a sok szépből üres forma
Fekete fájdalmas pír.

Mint láncra vert vad, most úgy érzem magam
S rabság ködlik mindenütt bennem
Fájdalmas ritmusok dohognak szívemben
Csalódtam magamban is, s ez fojtogatja lelkem.

2007. február 18. Bp
Egy éjszaka!

Szívemen volt
Aznap éjjel kezem,
Éreztem, hogy
Forrik fel a vérem,
Éreztem a szenvedést
Szívemben,
Tudtam, hogy
Szenvednem kell
Egész életemben!
      1996.03.13. Szováta

A magam útját járom!

Nincs Istenem,
S ezt nem is tagadom,
De bárhova megyek tudom,
A magam útjátjárom!

Nincs Istenem,
S mindenért magam okolom,
Nem kell bűnbak,
A magam útjátjárom!

Nincs Istenem,
De van nékem álmom,
S ha elérem, úgy fogom,
Hogy a magam útját járom!

Nincs Istenem,
S hogy élek nem bánom,
Történjék bármi velem,
Én a magam útját járom!
1999.07.26 Szováta

Amennyire… annyira…

Amennyire reménytelen az életem,
Annyira reményteljesis,
Amennyire nincs kedvem élni,
Annyira van is!

Amennyire szomorú a sorsom,
Annyira boldog is,
Amennyire rosszak a céljaim,
Annyira jók is!

Amennyire gyűlölöm életem,
Annyira szeretem is,
Amennyire meg vagyok halva,
Annyira élek is!
1998.08.03. Bp.

Fényt ide!

Mint bús legény ballagok…
Az emberek nem vesznek észre…
Fényt akarok…nem értitek?
…különben mindennek vége!

Emberek ballagnak komoran,
S bámulnak vakon előre…
Fényt ide… a sötét nem jó,
Többet nem kérek belőle!

Eljön az est… sötét lesz…
Az emberek nem vettek észre…
Már nem kell a fény…
Most már mindennek vége!
2000.12.07. Bp.

Azt hittem, de csak…

Jött egy vihar,
S én a fejemhez kaptam,
Azt hittem jót hoz majd,
De csak rosszat kaptam.

Jött aztán egy eső,
Mely kissé megnyugtatott,
Azt hittem, eztán jó lesz,
De csak a rossz maradhatott.

Jött aztán egy villanás,
Melyet rossznak véltem,
Azt hittem még rosszabb lesz,
De jobb lett én nékem!
         1999.05.24. Bp.

Legigazibb vágyam

Uram…
Ez az én legszebb versem,
Halld meg kérlek,
Mit ír néked szívem!

Uram…
Ez az én legszebb dalom,
Hallgasd meg kérlek,
Ahogyan bánatom dúdolom!

Óh Uram…
Ez az én életem,
Kérlek, segíts abban,
Hogy jobb legyen nékem!

Óh Uram…
Ne hagyj engem szenvedni,
Szívből kérlek,
Segíts nekem jól élni!

Óh Uram…
Miért kínzol engem,
Talán már szeretőm sem szeret,
Hát elég kín ez nékem!

Uram…
Ez az én legigazibb szavam,
Arra kérlek téged,
Hogy teljesítsd a vágyam!
         1999.01.05. Szováta

Fiúka a nevem

Fiúka a nevem,
Fiúkának hívnak engem,
Mindig is ez volt itt,
Az én igazi nevem!

Szovátai vagyok,
Fiúka a nevem,
Csak itt hívnak így,
Csak itt ez az én nevem!

Máshol Árpád vagyok,
Bár az is tetszik nekem,
Mégis Fiúka az én igazi,
Egyetlen szép nevem!
1996.03.04. Szováta

Otthonomra gondolok…

Otthonomra gondolok,
Hátamon hideg szaladgál,
Arcomon bánatos könnyek csordulnak alá…

Jó volt otthon, nagyon jó,
Mint melegben a hűvös szél,
S mint hidegben egy meleg ölelés.

Otthonomra gondolok,
S szívemben égő fájdalmat érzek,
Innom kell… hadd legyek részeg…

Jó volt otthon de elmúlt,
Mint a halálra fáradt szél,
S mint hidegben a meleg ölelés!
2000.12.07. Bp.

Kitől választ kaptam

…feküdtem szótlan ágyamban,
és sanyar sorsunkra gondoltam,
kérdeztem magamtól miért?
De választ nem kaptam!

…könnyezni kezdett szemem,
de én sem hagytam magam,
leküzdtem érzéseim,…
s egyet a falba csaptam.

Aztán felültem…
S hirtelen eszembe jutott,
Mit még nagyon régen,
Egy lány nékem mondott.

…visszadőltem szótlan ágyamba,
s ismét sorsunkra gondoltam…
meg arra a lányra,
kitől e kérdésemre választ kaptam!
            1999.09.15. Bp.

Azon a kis dombon

Leültem egy kis dombra,
Mely csak egy vakondtúrás volt,
Elkezdtem magamban gondolkodni…
Istenem… igaz mily megható volt?

Amiután a dombra leültem,
A fejemre egy fejhallgatót tettem,
Közben az életemre gondoltam…
S örömömben zokogni kezdtem.

Ott ültem a dombon,
Miközben könnyeimpotyogtattam,
Istenem… most újra itthon vagyok…
S én másra nem is gondolhattam!
1999.05.20

Figyelj rám testvér!

Ott van a sok hegy, az erdők a patakok,
S a szél, mely lágyan érint meg téged…
Ott van a dicső múlt, a sötét jelen,
A jövő… kell-e óh néked?

Ott vannak a bércek,rajta büszke fenyők,
S madarak, melyek dalolnak néked,
Kérdezem hát testvérem…
A jövő… nem érdekel téged?

Ott van minden, ami drága…
S ott folyt el sok-sok ősöd vére,
Meghaltak, hogy jobb legyennéked…
S most azt mondod vége???

NEM! Változik az idő, s én tudom,
Lesz ez olyan, mint régen…
Ne legyen kopjafa fejem felett,
Ha nem a változáskor folyik el vérem!
2001.02.01. Bp.

Himnusz Cserepeskőért

Halk dallam süvít el fülem mellett,
Állok egy kopár hegyen…
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen…
Jönni fog csörtetve zakatolva,
S pogány módra meggyalázza hegyem…
Az én hegyem…Érted?
Melyet Isten adott nekem!

Könny csordul ki rémült szememből,
Térdem koppan a hegyen…
Mit tegyek?… mitévő legyek?…
Hogy minden kavics itt maradjon nekem?!

Hangosabban süvít fülembe a dallam,
Porral s homokkal telik megszemem,
Fél minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy, mint ahogynekem!
Hallom… egyre csak hallom,
Közeledik az idegen…
Óh Istenem… ha el is jön a vég…
Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!
            2001.06.05. Bp.

Erdélyhez írván

Ha azt kiáltom Erdély,
Ne kapd fel fejed…
Nem vagy még szabad,
de talán még lehetsz!

Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz értelmet!

Ha azt mondom, győztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!

Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez áron lehetsz!
1999.09.20. Bp.

Nem érdekel, ha…

Nem érdekel semmi…
Ami a tietek…
Ha benneteket sem érdekel az,
Ami a mienk!

Nem érdekel,
Hogy mit tesztek…
Ha benneteket sem érdekel az,
Amit mi teszünk!

Értsétek meg…
Nem érdekeltek!
Mert én sem érdekellek
Benneteket!
2000.11.05. Bp.

Életet adó könnyek

Olyannyira hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári nap
A ízet oly régen látott növénynek
A víz, az életet adó nedű!

S olyannyira szeretlek téged,
Mint a csíki hidegből megtérő
Csontjáig fagyott ember
A tüzet, az életet adó meleget!

S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek, melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s könnyezik!

Csak hát az ő könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…

Az én könnyeim balzsammá lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli őket!
2001.03.05. Bp.

Tegnapra gondolva

Tegnap volt minden,
Én úgy emlékszem…
A pillanat, míg veled voltam,
Eltelt –mégis-elég régen!

Áldottam jót s rosszat,
Míg veled lehettem,…
De az idő mégiscsak telt-telt,
S ellene –sajnos- semmit nem tehettem!

Azóta, hogy elváltunk,
Minden oly ködös…
S a hiányod okozta sírás miatt,
Szemem már-már vörös!

…azt hiszem, összezavarodtam…
a tegnapokra nem emlékszem…
a pillanatok magukkal ragadnak…
szép volt, jó volt… hisz éltem!
         2002.05.05. Bp.

2006-2008. - www.magyarosiarpad.hu