Színek
Mottó: Halott emlékek
közt keresgélek vakon
-a tüzet- melyt�l lángra lobbant
szíved…
Ellepte lelkem a sötét magány s a fény kiapadt szememben
Nézz bele s úgy merülsz el, mint -k�- kékl� tengerben.
Úgy buggyan fel valami fájdalom bennem,
Mint s�r� fekete olaj,
Sötét s ragadós lesz minden –s halott-
mi régen a jót s az életet jelentette…
Így lesz lassan a sok szépb�l üres forma
Fekete fájdalmas pír.
Mint láncra vert vad, most úgy érzem magam
S rabság ködlik mindenütt bennem
Fájdalmas ritmusok dohognak szívemben
Csalódtam magamban is, s ez fojtogatja lelkem.
2007.
február 18. Bp
Egy
éjszaka!
Szívemen
volt
Aznap
éjjel kezem,
Éreztem,
hogy
Forrik
fel a vérem,
Éreztem
a szenvedést
Szívemben,
Tudtam,
hogy
Szenvednem
kell
Egész
életemben!
1996.03.13. Szováta
A
magam útját járom!
Nincs
Istenem,
S
ezt nem is tagadom,
De
bárhova megyek tudom,
A
magam útjátjárom!
Nincs
Istenem,
S
mindenért magam okolom,
Nem
kell b�nbak,
A
magam útjátjárom!
Nincs
Istenem,
De
van nékem álmom,
S
ha elérem, úgy fogom,
Hogy
a magam útját járom!
Nincs
Istenem,
S
hogy élek nem bánom,
Történjék
bármi velem,
Én
a magam útját járom!
1999.07.26
Szováta
Amennyire…
annyira…
Amennyire
reménytelen az életem,
Annyira
reményteljesis,
Amennyire
nincs kedvem élni,
Annyira
van is!
Amennyire
szomorú a sorsom,
Annyira
boldog is,
Amennyire
rosszak a céljaim,
Annyira
jók is!
Amennyire
gy�lölöm életem,
Annyira
szeretem is,
Amennyire
meg vagyok halva,
Annyira
élek is!
1998.08.03. Bp.
Fényt
ide!
Mint
bús legény ballagok…
Az
emberek nem vesznek észre…
Fényt
akarok…nem értitek?
…különben
mindennek vége!
Emberek
ballagnak komoran,
S
bámulnak vakon el�re…
Fényt
ide… a sötét nem jó,
Többet
nem kérek bel�le!
Eljön
az est… sötét lesz…
Az
emberek nem vettek észre…
Már
nem kell a fény…
Most
már mindennek vége!
2000.12.07. Bp.
Azt
hittem, de csak…
Jött
egy vihar,
S
én a fejemhez kaptam,
Azt
hittem jót hoz majd,
De
csak rosszat kaptam.
Jött
aztán egy es�,
Mely
kissé megnyugtatott,
Azt
hittem, eztán jó lesz,
De
csak a rossz maradhatott.
Jött
aztán egy villanás,
Melyet
rossznak véltem,
Azt
hittem még rosszabb lesz,
De
jobb lett én nékem!
1999.05.24. Bp.
Legigazibb
vágyam
Uram…
Ez
az én legszebb versem,
Halld
meg kérlek,
Mit
ír néked szívem!
Uram…
Ez
az én legszebb dalom,
Hallgasd
meg kérlek,
Ahogyan
bánatom dúdolom!
Óh
Uram…
Ez
az én életem,
Kérlek,
segíts abban,
Hogy
jobb legyen nékem!
Óh
Uram…
Ne
hagyj engem szenvedni,
Szívb�l
kérlek,
Segíts
nekem jól élni!
Óh
Uram…
Miért
kínzol engem,
Talán
már szeret�m sem szeret,
Hát
elég kín ez nékem!
Uram…
Ez
az én legigazibb szavam,
Arra
kérlek téged,
Hogy
teljesítsd a vágyam!
1999.01.05. Szováta
Fiúka a
nevem
Fiúka
a nevem,
Fiúkának
hívnak engem,
Mindig
is ez volt itt,
Az
én igazi nevem!
Szovátai
vagyok,
Fiúka
a nevem,
Csak
itt hívnak így,
Csak
itt ez az én nevem!
Máshol
Árpád vagyok,
Bár
az is tetszik nekem,
Mégis
Fiúka az én igazi,
Egyetlen
szép nevem!
1996.03.04.
Szováta
Otthonomra
gondolok…
Otthonomra
gondolok,
Hátamon
hideg szaladgál,
Arcomon
bánatos könnyek csordulnak alá…
Jó
volt otthon, nagyon jó,
Mint
melegben a h�vös szél,
S
mint hidegben egy meleg ölelés.
Otthonomra
gondolok,
S
szívemben ég� fájdalmat érzek,
Innom
kell… hadd legyek részeg…
Jó
volt otthon de elmúlt,
Mint
a halálra fáradt szél,
S
mint hidegben a meleg ölelés!
2000.12.07. Bp.
Kit�l
választ kaptam
…feküdtem
szótlan ágyamban,
és
sanyar sorsunkra gondoltam,
kérdeztem
magamtól miért?
De
választ nem kaptam!
…könnyezni
kezdett szemem,
de
én sem hagytam magam,
leküzdtem
érzéseim,…
s
egyet a falba csaptam.
Aztán
felültem…
S
hirtelen eszembe jutott,
Mit
még nagyon régen,
Egy
lány nékem mondott.
…visszad�ltem
szótlan ágyamba,
s
ismét sorsunkra gondoltam…
meg
arra a lányra,
kit�l
e kérdésemre választ kaptam!
1999.09.15. Bp.
Azon
a kis dombon
Leültem
egy kis dombra,
Mely
csak egy vakondtúrás volt,
Elkezdtem
magamban gondolkodni…
Istenem…
igaz mily megható volt?
Amiután
a dombra leültem,
A
fejemre egy fejhallgatót tettem,
Közben
az életemre gondoltam…
S
örömömben zokogni kezdtem.
Ott
ültem a dombon,
Miközben
könnyeimpotyogtattam,
Istenem…
most újra itthon vagyok…
S
én másra nem is gondolhattam!
1999.05.20
Figyelj
rám testvér!
Ott
van a sok hegy, az erd�k a patakok,
S
a szél, mely lágyan érint meg téged…
Ott
van a dics� múlt, a sötét jelen,
A
jöv�… kell-e óh néked?
Ott
vannak a bércek,rajta büszke feny�k,
S
madarak, melyek dalolnak néked,
Kérdezem
hát testvérem…
A
jöv�… nem érdekel téged?
Ott
van minden, ami drága…
S
ott folyt el sok-sok �söd vére,
Meghaltak,
hogy jobb legyennéked…
S
most azt mondod vége???
NEM!
Változik az id�, s én tudom,
Lesz
ez olyan, mint régen…
Ne
legyen kopjafa fejem felett,
Ha
nem a változáskor folyik el vérem!
2001.02.01. Bp.
Himnusz
Cserepesk�ért
Halk
dallam süvít el fülem mellett,
Állok
egy kopár hegyen…
Most
még csend lakozik mindenütt,
De
majd jönni fog az idegen…
Jönni
fog csörtetve zakatolva,
S
pogány módra meggyalázza hegyem…
Az
én hegyem…Érted?
Melyet
Isten adott nekem!
Könny
csordul ki rémült szememb�l,
Térdem
koppan a hegyen…
Mit
tegyek?… mitév� legyek?…
Hogy
minden kavics itt maradjon nekem?!
Hangosabban
süvít fülembe a dallam,
Porral
s homokkal telik megszemem,
Fél
minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy,
mint ahogynekem!
Hallom…
egyre csak hallom,
Közeledik
az idegen…
Óh
Istenem… ha el is jön a vég…
Nem
hagyom, hogy bántsák a hegyem!
2001.06.05. Bp.
Erdélyhez
írván
Ha
azt kiáltom Erdély,
Ne
kapd fel fejed…
Nem
vagy még szabad,
de talán még lehetsz!
Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le
szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz
értelmet!
Ha azt mondom,
gy�ztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg
mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!
Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a
fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez
áron lehetsz!
1999.09.20. Bp.
Nem érdekel,
ha…
Nem
érdekel semmi…
Ami a tietek…
Ha benneteket sem érdekel az,
Ami a
mienk!
Nem érdekel,
Hogy mit tesztek…
Ha benneteket sem érdekel
az,
Amit mi teszünk!
Értsétek meg…
Nem érdekeltek!
Mert én sem
érdekellek
Benneteket!
2000.11.05. Bp.
Életet adó könnyek
Olyannyira
hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári nap
A ízet oly régen látott
növénynek
A víz, az életet adó ned�!
S olyannyira szeretlek
téged,
Mint a csíki hidegb�l megtér�
Csontjáig fagyott ember
A tüzet,
az életet adó meleget!
S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek,
melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s
könnyezik!
Csak hát az � könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká
lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…
Az én könnyeim balzsammá
lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly
keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli
�ket!
2001.03.05. Bp.
Tegnapra gondolva
Tegnap
volt minden,
Én úgy emlékszem…
A pillanat, míg veled voltam,
Eltelt
–mégis-elég régen!
Áldottam jót s rosszat,
Míg veled lehettem,…
De
az id� mégiscsak telt-telt,
S ellene –sajnos- semmit nem
tehettem!
Azóta, hogy elváltunk,
Minden oly ködös…
S a hiányod
okozta sírás miatt,
Szemem már-már vörös!
…azt hiszem,
összezavarodtam…
a tegnapokra nem emlékszem…
a pillanatok magukkal
ragadnak…
szép volt, jó volt… hisz éltem!
2002.05.05. Bp.
